Elhanyagolás hatásai - Felforgatott lélek

Az elhanyagolás nem kizárólag a fizikai szükségletek figyelmen kívül hagyását jelentheti. A gyermek érzelmi szükségleteinek tartós figyelmen kívül hagyása szintén jelentős hatással lehet a fejlődésre.

Mi az elhanyagolás?

Az elhanyagolás olyan tartós vagy ismétlődő helyzet, amikor egy gyermek alapvető testi, érzelmi vagy biztonsági szükségletei nem kapják meg a fejlődéséhez szükséges figyelmet és gondoskodást. Az elhanyagolás nem feltétlenül jelent szándékos rossz bánásmódot: előfordulhat, hogy a szülő vagy gondozó valamilyen okból nem képes megfelelően reagálni a gyermek szükségleteire.
Az elhanyagolásnak több formája is lehet. A fizikai elhanyagolás során például a gyermek megfelelő táplálása, ruházata, higiénéje, egészségügyi ellátása vagy biztonsága nem biztosított megfelelően. Az érzelmi elhanyagolás kevésbé látványos, mégis jelentős hatással lehet a gyermekre: ide tartozhat a szeretet és figyelem tartós hiánya, az érzések rendszeres figyelmen kívül hagyása, a túl kevés pozitív visszajelzés vagy az, amikor a szülő érzelmileg nem elérhető a gyermek számára.
Fontos, hogy az alkalmi figyelmetlenség vagy egy-egy nehéz időszak önmagában nem jelent feltétlenül elhanyagolást. A probléma elsősorban akkor válik jelentőssé, ha a gyermek szükségleteinek figyelmen kívül hagyása tartósan fennáll, és hatással van a testi, érzelmi vagy pszichés fejlődésére.

Az érzelmi elhanyagolás fajtái

• • Érzelmek figyelmen kívül hagyása
  • Szeretet és figyelem hiánya
  • Túl kevés pozitív visszajelzés
  • Érzelmileg elérhetetlen szülő
  • Érzelmek érvénytelenítése
  • Érzelmi támogatás hiánya
  • A gyermek szükségleteinek figyelmen kívül hagyása
  • Feltételes elfogadás
  • A gyermek érzéseinek elutasítása
  • Túlzott érzelmi önállóság elvárása

Gyermek érzelmi elhanyagolás

A gyermek érzelmi elhanyagolás akkor alakulhat ki, amikor a gyermek érzelmi szükségletei tartósan nem kapnak megfelelő figyelmet, megértést és támogatást. Nem feltétlenül jelenti azt, hogy a szülő nem szereti a gyermekét – előfordulhat, hogy a gondozó fizikailag jelen van, mégis érzelmileg nehezen elérhető.
Az érzelmi elhanyagolás során a gyermek gyakran azt tapasztalja, hogy érzései nem fontosak, nincs kinek elmondania, amit átél, vagy bizonyos érzelmeket nem szabad kimutatnia. Például ha szomorúságára azt a választ kapja, hogy „ne sírj”, félelmeit elbagatellizálják, vagy sikerei és erőfeszítései kevés pozitív visszajelzést kapnak.

A gyermek érzelmi elhanyagolásának gyakori jelei

• • • szeretet és figyelem hiánya
    • kevés pozitív visszajelzés és elismerés
    • a gyermek érzéseinek figyelmen kívül hagyása
    • érzelmileg elérhetetlen szülő
    • a gyermek problémáinak és szükségleteinek elutasítása
    • az érzések érvénytelenítése vagy lekicsinylése
    • az érzelmi támogatás hiánya
    • túlzott önállóság elvárása már gyermekkorban

A gyermek ilyenkor könnyen azt tanulhatja meg, hogy egyedül kell megoldania a problémáit, nem érdemes segítséget kérnie, illetve érzéseit jobb elrejtenie. Hosszabb távon ez hatással lehet az önértékelésre, a bizalom kialakítására, az érzelmek kifejezésére és a későbbi párkapcsolatokra is.

A gyermekkorban elszenvedett érzelmi elhanyagolás hatásai felnőttkorban

A gyermekkorban elszenvedett érzelmi elhanyagolás hosszú távon is hatással lehet arra, ahogyan valaki önmagát, másokat és a kapcsolatait látja. Ha egy gyermek rendszeresen azt tapasztalja, hogy érzéseire, szükségleteire vagy problémáira kevés figyelem jut, felnőttként is nehezebben ismerheti fel és fejezheti ki saját érzelmi szükségleteit.
Az érzelmi elhanyagolás hatásai nem mindenkinél ugyanúgy jelentkeznek. Egyesek számára nehézséget okozhat a segítségkérés és a bizalom kialakítása, míg mások túlzottan alkalmazkodóvá válhatnak, és rendszeresen mások igényeit helyezhetik a sajátjaik elé.

Az érzelmi elhanyagolás gyakori felnőttkori hatásai

• alacsony önértékelés és önbizalomhiány
• nehézség a segítségkérésben
• túlzott önállóság, a „mindent egyedül kell megoldanom” érzése
• bizalmi nehézségek
• az elutasítástól való félelem
• saját érzelmek elnyomása vagy nehéz felismerése
• túlzott alkalmazkodás másokhoz
• mások szükségleteinek előtérbe helyezése
• nehézség a saját igények megfogalmazásában
• határhúzási nehézségek
• intimitással és közelséggel kapcsolatos félelmek
• párkapcsolati nehézségek
   

Érzelmi elhanyagolás és párkapcsolatok

A gyermekkorban megtapasztalt érzelmi elhanyagolás a későbbi párkapcsolatokban is megjelenhet. Előfordulhat, hogy valaki olyan emberekhez vonzódik, akik maguk is érzelmileg elérhetetlenek, mert ez a kapcsolati dinamika ismerős számára.
Mások számára nehéz lehet felismerni, hogy egy kapcsolatban mire van szükségük. Attól tarthatnak, hogy ha kimondják az igényeiket, „túl soknak” bizonyulnak, ezért inkább alkalmazkodnak, elviselnek bizonyos helyzeteket, vagy elnyomják saját érzéseiket.
Az érzelmi elhanyagolás következtében a közelség iránti vágy és a közelségtől való félelem egyszerre is jelen lehet. Emiatt a biztonságos, kölcsönös kapcsolat kialakítása időnként különösen nehézzé válhat.
Fontos azonban, hogy a gyermekkori érzelmi elhanyagolás nem jelenti azt, hogy a felnőttkori kapcsolati nehézségek elkerülhetetlenek. Az önismeret, a megfelelő támogatás és szükség esetén pszichológiai segítség hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki felismerje a korábban kialakult mintákat, és fokozatosan új, biztonságosabb működésmódokat alakítson ki. 

Mit tesz egy érzelmileg elhanyagoló szülő?

Az érzelmileg elhanyagoló szülő gyakran nem veszi észre, nem ismeri fel vagy nem reagál megfelelően gyermeke érzelmi szükségleteire. A gyermek fizikailag megkaphatja mindazt, amire szüksége van, mégis hiányozhat számára az érzelmi biztonság, a figyelem és a támogatás.
Gyakori, hogy a szülő:

• nem figyel a gyermek érzéseire vagy problémáira;
• elbagatellizálja a szomorúságot, félelmet vagy csalódottságot;
• azt várja, hogy a gyermek „szedje össze magát” és oldja meg egyedül a problémáit;
• ritkán fejezi ki a szeretetét, büszkeségét vagy elismerését;
• kevés pozitív visszajelzést ad;
• nem kérdez arról, hogy a gyermek mit érez vagy mire lenne szüksége;
• kényelmetlenül érzi magát a gyermek érzelmeivel kapcsolatban, ezért inkább elutasítja vagy lezárja azokat;
• nem nyújt megfelelő érzelmi támogatást nehéz helyzetekben;
• a gyermek szükségleteit rendszeresen a saját problémái mögé helyezi;
• azt sugallhatja, hogy az érzelmek kimutatása gyengeség.

Milyen érzés lehet ez a gyermek számára?

A gyermek idővel azt tanulhatja meg, hogy az érzései nem fontosak, a szükségletei túl sokat jelentenek másoknak, vagy egyedül kell megbirkóznia mindennel. Emiatt később nehézséget okozhat számára a segítségkérés, a saját igényeinek felismerése, az érzelmek kifejezése vagy a bizalom kialakítása.
Fontos, hogy az érzelmi elhanyagolás megítélésénél nem egy-egy figyelmetlen vagy rosszul sikerült szülői reakció számít, hanem elsősorban a tartósan fennálló kapcsolati minta.