Nárcisztikus személyiségzavar - Én vagyok a legjobb nem te

A nárcisztikus személyiségzavar létező betegség, amely az egyén önmaga iránt érzett szégyen és elégedetlenségérzetéből táplálkozik. A nárcisztikus személy nem ismeri fel saját hibáit és ha szembesítik vele rettenetesen vérig tud sértődni miatta. Az empátia távoli fogalom számára és habár elhiteti másokkal, hogy érdekli, hogy mi történik velük valójában teljes mértékben hidegen hagyja. Nem ritka az sem, hogy képesek mások által elmondott betegségekkel felkeresni az orvost, csak azért, hogy figyelmet kapjanak a környezetüktől. A nárcisztikus személyiségzavarral rendelkező emberek mások okolásával és a saját érzésük, akaratuk, álmuk, gondolatuk kivetítésével mindent bevetnek csakis azért, hogy önmagukat a lehető legjobb fényben tűntessék fel mások előtt. Ez egyfajta "önfényező" mechanizmusként szolgál. Nem ismerik el ha hibáznak még akkor sem ha tényleg hibát követnek el helyette tagadnak és másokra fogják saját hibájukat. Például.: Nem én törtem el azt a poharat én letettem az asztalra és te lökted le." - ez is kiválóan mutatja, hogy képtelenek hibáik elismerésére így másokat hibáztatva örzik meg a tudatot magukban, hogy ők bizony semmi rosszat nem tettek soha. Képesek sokszor áldozat szerepében fellépni egy-egy dologban. Például.: " Ha nem lettem volna itt leesett volna a lépcsőről! De elkaptam az utolsó pillanatban és megmentettem.".

A nárcisztikus szemályiségizavarral rendelkező embereket koragyermekkorban éri oly mértékű trauma amely befolyásolja az egészséges énkép kialakulását. Gyakori kiváltó ok, hogy a szülők lelkielnyomásban tartják gyermekeiket oly módon, hogy semmire sem tartják őket jónak, folyton becsmérlik és gyakran hangoztatják, hogy "Te nem vagy jó!" , " Ezt sem tudod megcsinálni?" , " Még erre sem vagy jó?" , " Nem hiszem el, hogy nem vagy képes felfogni és folyton csak elrontod.". Az ilyen mértékű énkép romlás eredménye felnőttkorban súlyos problémákat okozhat többek között a nem megfelelő nevelési sémák továbbadását saját gyermekeiknek. 

A nárcisztikus ember dühe

Ha kritika éri őket dühkitörésekkel reagálnak. A nárcisztikus ember dühének leggyakrabban a hozzájuk közelálló személyek látják a legnagyobb kárát, ugyanis képesek szeretteiket oly módon lealacsonyítani, hogy bűntudatot keltsenek bennük. Leggyakrabban a házastársak, saját gyermekeik az elszenvedő alanyok akikre kivetítik saját érzésüket és a gyermekkorban elszenvedett traumák (nem megbecsülés) hiányának pótlását keresik szeretteikben.

Az önzőség mintaképei

A második nagyon fontos jellemző az, hogy rendkívül arrogánsak és azt gondolják, hogy csakis azok az emberek képesek megérteni őket akik hasonlóan gondolkodnak illetve csak tőlük kaphatják meg a megfelelő figyelmet. Saját magukat állítják be a világ közepének és mindenkit semmibe vesznek és önmaguk boldogságával törődnek csak. Nem ritka az is, hogy képesek betegségeket magukra erőszakolni, hogy figyelmet kapjanak környezetüktől.

Gyakran irigyek mások életére és sűrűn fantáziálnak elismerésről, hírnévről, megbecsülésről. Igazságtalannak tartják az életülket, mert szerintük többet érdemelnének mint mások. Rendkívül magabiztosnak tűnnek de valójában nem azok. Folytonos megerősítést kérnek környezetüktől.

A nárcisztikus emberek képtelenek szeretni, vagy foglalkozni mások érzéseivel, mert csakis a sajátjaikra fókuszálnak. Képtelenek megérteni másokat és ha bármi téma foglalkoztatja őket például betegség ami miatt több figyelmet kaphatnak képesek mindent beleadni, hogy elérjék azt a falsh diagnózist a figyelem érdekében.

Más emberek csak addig fontosak számukra míg valamilyen hasznot húznak belőlük. Például ha szereti a nárcisztikus embereket akkor tökéletes barát lesz mindaddig míg nem fordul a kocka. Szintén igaz rájuk, hogy ha bármiféle pozíciót köszönhetnek valakinek szintén érdekesnek tartják és becsülendőnek azt a személyt de amint elveszíti az adott pozíciót ismét csak a maga világában él és csakis ő számít senki más.

Ez csak pajzs - Meg kell értenünk őket de ne áldozzuk fel magunkat!

A nárcisztikus szemályiségizavarnak természetesen több fokozata van és korént sem biztos, hogy minden betegnél minden tünet mutatkozik. Védelmükben szólva fontos tisztáznunk, hogy ez egy védekező mechanizmus melyet az állandósult lealacsonyítás és a traumék sorozata hoz felszínre. A nárcisztikus emberek nem tudják magukról, hogy mit is tesznek valójában,mert az agy egy védekező funkciót tölt be a viselkedéssel amivel próbálja elnyomni a gyermekkorban szerzett sikertelen élményeket. Kapcsolataikban gyakran sikertelenek, mert fontos szerepet játszik egy kapcsolatban az, hogy a partnert lelkileg is megértsék és mivel saját maguk a központ empátiára nem vagy csak kevésbé hajlamosak végül mindig visszatérnek önmagukhoz. Sajnos a nárcisztikus emberek képtelenek az állhatatos szeretetre így csak felületes elfogadást mutatnak szeretteik körében az igazi érték csakis önmaguk és senki más.